Drága barátaim!

Megpróbálom még egyszer összegyűjteni – grafomániát és lelkizést ezúttal lehetőleg mellőzve – hogy mi kell, mire figyeljünk.

- A legfontosabb, hogy megpróbáljak mozgásban maradni. Nincs az a lelassulás, ami
problémát jelentene, a verseny második felére még egy egyenletes 8p/km tempó
vagy akár a gyaloglás is elfogadható. Fontos lenne, hogy itt egy idő után akár
agresszívebben ösztönözzetek, hogy menjek tovább, ne álljak le. Ebben azzal is
tudtok segíteni, hogy az evés-ivásomat nem kötjük össze a pontokkal, nem kezdek el
svédasztalozni, hanem azt fogyasztom, amit viszünk, és amit bármikor oda tudtok
adni. Tavaly éreztem a veszélyt, hogy a frissítőasztalok elkezdtek mágnesként
vonzani, hami-hami, egy kis eszegetés persze jó, de nagy hiba az egy percnél
hosszabb leállás. Mivel vagy 50 pont van, belegondolni is rossz, hogy mit jelentenek
a végelszámolásnál a 3-4 perces leállások.

- Vércukor: ezt tavaly kb. jól kezeltük, amiért ismét köszönet, de ha idén hasonló
történik, meg kell próbálnunk gyorsabbnak lenni. 10-15 perc alatt ezt helyre kell tenni,
(a tavalyi csoki + redbull erre jó volt) nem szabad leállni, mert nem leszek
kipihentebb, csak teljesen befordulok. Igaz, tavaly ugye ekkor már a lábam is nagyon
fájt, nehéz helyzet volt. De ha most nincs sérülés, csak egy ilyen simább ájulás-
rosszullét-hányás, abból ki kell jönni 10-20 perc alatt, az 1 óra erre nagyon sok. Nem
azért mondom ezeket, mert a rekordokat kergetem, hanem mert félek, hogy minden
perc, amit állva töltök, leépít és demoralizál.

- Ki kéne nézni előre, hogy hol vannak a legrövidebb, 2-3km-es szakaszok, ahol
Csumi vagy Karesz simán beállhatna mellém. Lassan haladunk, tehát biztos, hogy
akár tíz ilyet is könnyen meg tudnánk együtt futni (persze, csak ha van hozzá
kedvetek).

- Pisi. Elvileg 3-4 óránként lenne egészséges. Érdemes lenne észben tartani, hogy
mikor sikerült (kérdezzétek meg és írjátok fel, ha nem gond), esetleg ellenőrizni a
színét: a sötét szín dehidratációt jelez, a „kólás” szín (ezzel nem találkoztam, csak
most olvastam róla) még súlyosabb problémát, veseelégtelenséget stb. Kéne esetleg
egy műanyagpohár az ellenőrzéshez – de erre csak akkor van szükség, ha már
érzem, hogy valami nem stimmel, ha egyébként jól vagyok, nem kell ezzel vesződni.

- Hányás/hasmenés. Ezek sajnos dehidratálnak, legyengítenek, a vízzel minden más
is kiürül, amire szükség lenne. Szóval egy hányás után jól jön, ha valaki mellettem
van, egy darabig együtt sétálunk, és közben folyamatosan tud itatni. (Nem szokott
hányingerem lenni, a hasmenés is elkerült eddig. De bármi megtörténhet.)

- Idén készülnünk kell az esőre is. Egy csomó váltásruha kell majd, ha este lehűl. A
két évvel ezelőtti tapasztalatom, amikor még váltóban mentünk, hogy hiába volt
nappal 40+ fok, később kimerülten, hajnalban, esőben már három rétegben futottam,
és szükségem is volt rá. Nemcsak az esti lehűlés számít, hanem fáradtan a test is
kevesebb hőt termel. Szóval erre sötétedés felé majd érdemes gondolni.

- Kaja: hozok szendvicseket, géleket, shotokat, leírom majd egy papírra, hogy kb.
hogy képzelem, mikor mit veszek be. Az első két óra lemehet csak itallal, utána
óránkén be kell vinni valamit, 1 banán, 1 gél, néha (mondjuk 4-5 óránként)
megpróbálom a szilárdat is. Olyan 3-4 óránként jöhet sótabletta és/vagy
magnézium/egyéb shot (féldecis innivaló), ez így együtt remélhetőleg már elég. Ivás
értelemszerűen folyamatos, minden ponton iszom majd + tavalyi tapasztalat, hogy a
citrom nagyon jól esik.

- Folyadék: óriási mértékben a hőmérséklettől függ. Ha normális az idő, akkor elég
lehet, amit a frissítőpontokon kapok, bár azért jó, ha néha ti is adtok valamit. Ha
meleg van (napközben ez is esélyes), akkor valószínűleg kell a plusz. Ehhez az a
logikus, ha nem a frissítőponton találkozunk, ahol amúgy is tudok inni valamit, hanem
két pont között. Persze ilyenkor a kezembe is tudtok adni majd egy-egy félliterest,
emiatt nem kell külön mellettem jönni.

- Shot / Sótabletta: ezek fontosak, de nem szabad eszetlenül túltolni, úgyhogy
figyelni kell, hogy mikor mennyi, jegyezzük ezt is. Majd külön felírom, milyen
bontásban képzelem

- Red Bull: a csodaszer. de csak délután / este akarom elkezdeni, és kettőnél többet
valószínűleg nem érdemes, illetve nem szabad.

- Sör tavaly egyáltalán nem jött be, de az alkoholmentes jó lehet, talán veszek még
addig.

- Próbáljátok online követni, hogy hol vagyok, írni a tempómat, időeredményeket. Az
nagyon jó volt tavaly, amikor Öcsi szólt, hogy túlságosan felgyorsultam: ezekre
szükség van. Igaza volt, akkor is, ha én „nem éreztem”, mert mindegy, hogy mit
érzek, 5.20-as tempó alá nem kéne bemenni, az ideális az 5.30-5.40. Azt el tudom
képzelni, hogy az első néhány órában egy szakaszra becsúszok 5.10-5.20 körülire,
ettől még nem is fogok összeomlani, de nagyon jó, ha ilyenkor szóltok, hogy álljak
vissza. Később természetesen még a 6.00–7.00 is bőven-bőven jó tempó lesz, illetve
a verseny harmada után már nem valószínű, hogy ezzel foglalkozni kéne, megyek,
ahogy tudok. Nehéz elképzelni, hogy 120-nál hirtelen felgyorsulok, ha mégis:
nézzétek kérlek a részeredményeket, és szóljatok, ha valami gyanús.

- Álomidő: 24 óra. Keszthely 86km-re van, ezt 8-8,5 óra alatt (du. 15.00) el kellene
érni. Ez 5.35-5.55-ös tempó. Ez ugye a nappali + dimbes-dombos szakasz, vagyis
ezután „könnyebb” lesz, cserébe persze a fáradtság. Tavaly 15 óra kellett 130-hoz,
úgy, hogy ebben volt kb. egy óra kifekvés. Tehát most 14óra alatt el lehetne jutni 130-ig, ha szerencsénk van. Így még 10 óra jutna a maradék 90-re, amihez koncentráltnak kell maradni, de teljesíthető. Ezek szerintem reális számok, de persze bármi megtörténhet.

- Az ultra a tapasztaltak szerint folyamatos válságmenedzsment. Tavaly azért nekem
estek ki szakaszok, a legalábbis enyhén módosult tudatállapot szinte garantált,
nektek ilyenkor is (ilyenkor főleg) figyelni kell, hogy normálisan frissítek és rendben
haladjak. Én se tudom, hogy lenne-e kedvem üvöltözni magammal, hogy „te gyenge
#&##, mit álldogálsz már itt, menjél már a #&#&#& tovább”, és nem is feltétlenül erre biztatlak titeket sem, de könnyen előfordulhat olyan helyzet, ahol szükség van a
határozottságotokra. Volt egy maratonom, ahol az utolsó tizesen nagyon
szenvedtem, egy haverom jött velem, mondta, hogy álljak már meg inni egy korty
kólát, én meg nyavalyogtam, hogy nem-nem, nem kell – na, ez tipikusan ez a
helyzet, ilyenkor sajnos muszáj lesz majd fejbe vágnotok, hogy de, akkor most
lenyugszunk és iszunk.

- Kell naptej. Hozok, abból jut mindenkinek.

- Kell dörzsölődés elleni krém, azt is hozok.

- Fájdalomcsillapító vészhelyzetre.

Kb. ennyi. Ti is mondjátok, ha bármi még eszetekbe jut.

Mindezek mellett a legfontosabb: próbáljuk jól érezni magunkat, ez örömfutás, nem
kínszenvedés. Ha az is lesz benne, hát lesz, de ne aggódjunk ezen, amíg nem
muszáj. Úgy számolok, hogy az első 1-2 óra még izgulás, bemelegítés, de utána jó
volna hosszú órákig lazán utazni, mosolyogni. Utána majd meglátjuk.
Ha van halál, van feltámadás is. Amíg nincs sérülés, végig lehet menni.
Köszönet, nagyon-nagyon, de erre a részére utána még visszatérünk a bulin és/vagy
temetésen. De nagyon köszönöm, igazán – nélkületek kilátástalan lenne.

Hála,
Kevin